A nyomdafestékeket nem olyan magas hőmérsékleten történő feldolgozásra tervezték, mint amilyeneket a műanyagok feldolgozása és újrahasznosítása megkövetel (általában 220–250 °C). Szó szerint lebomlanak összetevőikre, különösen a nyomdafesték kötőanyagaira és bizonyos pigmentekre. Egyes bomlástermékek illékonyak, ezért gyakran erős szagúak (VOC = illékony szerves vegyületek), míg mások nem elegyedő komponensként maradnak a rendszerben, amelyek rosszul elegyednek a műanyagokkal, és hajlamosak migrálni.
A HTL Linz (Linzi Felsőfokú Műszaki Intézet) közreműködésével kifejlesztésre került egy minőségbiztosítási eszköz, az "M2Watch" készülék, amely kereskedelmi forgalomban kapható. A készülék folyamatosan méri és rögzíti a teljes VOC-kibocsátást (pl. extruder gáztalanításából).
A nyomdafestékek eltávolítása gyakorlatilag csak oldószeralapú rendszerekkel (egyfajta kémiai újrahasznosítással) lenne lehetséges. Ez azonban új hulladékáramot generál, magas költségekkel jár, és az újrahasznosításhoz egy kisebb vegyi üzemre lenne szükség.
A jelenlegi újrahasznosítási folyamatot interdiszciplináris megközelítéssel fejlesztettük ki, és úgy terveztük, hogy a szennyező anyagokat inertizálja, és egyfajta inert, újrahasznosítható töltőanyagként tartsa vissza a rendszerben. A folyamattechnológia és a kémiailag reaktív adalékanyagok kombinációja lehetővé teszi a kiváló minőségű regranulátumok előállítását a REACH-rendeleteknek megfelelően. Ez kiküszöböli az új hulladék keletkezését is, lehetővé téve egy egész iparág számára, hogy elsődleges anyagok nélkül működjön.
